Alkotók
Dragomán György
A Kőasztal szerzője
1973-ban születtem, tavaly lettem negyvennégy, lassan harminc éve élek Magyarországon,
szülővárosomat, Marosvásárhelyt 1988-ban hagytam el, azóta kétszer voltam Erdélyben, napokig
nem tudtam aludni a honvágytól, nem mentem többet, lassan megszoktam az ittlétet, Budapest
lett az otthonom. 2005 nyarára telt el annyi idő, hogy úgy éreztem, újra elmehetek, szép és
felszabadító élmény volt, egy idegen város, ahol minden utcát ismerek.
A kivándorlás után négy évig Szombathelyen éltem, ott jártam gimnáziumba és ott ismertem meg
a feleségemet, Szabó T. Annát. Fiatalon, huszonkét évesen nősültem, Annával írásokkal
udvaroltunk egymásnak, ő mindennap írt nekem egy verset, én mindennap írtam neki egy
novellát, tizenhat évesek voltunk akkor, azóta annyi változott, hogy született két fiam,
Gábor és Pál, most már nekik is lehet írni verset meg mesét.
Írni tizenhárom évesen kezdtem, egy képet láttam meg, olyan tisztán és plasztikusan, hogy
úgy éreztem, le kell írnom. Azóta is ezzel kísérletezem, elég korán elhatároztam, hogy
regényt akarok írni, tíz évig tartott, amíg rájöttem, hogy is kell azt csinálni. Az ELTE-re
jártam, angol és filozófia szakra (közben tagja voltam az Eötvös József Collegiumnak és
Láthatatlan Kollégista is voltam). Végül a filozófiát három év után, amikor rájöttem,
mekkora munka egy regény, abbahagytam. Az angolt azért elvégeztem, sőt a három éves PhD
képzést is, közben öt éven át írtam, ez volt A pusztítás könyve. 2002-ben jelent meg, abban
az évben, amikor a nagyobbik fiam született.
Ez a szép hagyomány 2005-ben folytatódott, megjelent a második regényem, A fehér király, és
megszületett a kisebbik fiam.
A fehér király azóta több mint harminc nyelven jelent meg, Kínától Brazíliáig ott a világ
könyvtárainak polcain, 2016-ban Agyness Deyn és Jonathan Pryce főszereplésével brit-amerikai
film készült belőle.
2014-ben megjelent harmadik regényem a Máglya, egy évvel később pedig első (tizenkét év
terméséből válogató) novelláskötetem, az Oroszlánkórus.
Két drámám is van, a Nihil és a Kalucsni, utóbbit 2016-ban mutatták be Kolozsváron, 2017-ben
pedig Budapesten.
Írásaim rendszeresen közlik a magyar és külföldi lapok és magazinok, úgy mint a The Paris
Review, a Neue Zürcher Zeitung, a Le Monde és a The New York Times.
Rendszeres rovataim vannak a BBC GoodFood, a HVG Pszichológia, a Képmás, és a Qubit.hu
felületein, éveken át közöltem rendszeresen az ÉS-ben, a Népszabadságban, a Nők Lapjában és
az ELLEManben.
Írásaim jelentek meg ezen kívül a Holmiban, a Mozgó Világban, a Jelenkorban, az ÉS-ben, az
Alföldben, a Kritikában, az Alibiben, a Hévizben, a Műútban, a Galaktikában és még számos
offline és online felületen, írtam/írok az ELLE-nek, a Playboynak, a Marie Claire-nek a Hamu
és Gyémántnak.
A pusztítás könyvéért 2003-ban Bródy díjat kaptam, 2003-ban Soros ösztöndíjas voltam, és megkaptam a Mozgó Világ nívódíját. A fehér királyért 2005-ben Déry Tibor jutalmat kaptam, 2006-ban Márai Sándor-díjat és Artisjus ösztöndíjat. 2007-ben József Attila-díjat kaptam. 2008-ban Márciusi Ifjak díjas lettem, elnyertem a Litera.hu Litera díját, másodszor is megkaptam a Mozgó Világ prózai nívódíját, és a Budapesti Román Kulturális Intézet Kultúra díját. 2011-ben a Fehér Király elnyerte a svájci Jan Michalski díjat. 2015 ban Füst Milán Díjat kaptam, 2016-ban a Győri Könyvszalon Alkotói Díjasa lettem, 2017-ben tagjává választott a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia.
Jelentősebb külföldi ösztöndíjaim: 2006 Akademie der Künste – Berlin, 2008 ULNŐ – Krems, 2008 Literarische Collegium – Berlin, 2014 Helsinki Collegium of Advanced Studies – Helsinki, 2015 Lana Buchwurmer – Lana
Műfordítóként is dolgoztam, legbüszkébb Samuel Beckett Watt című regénynek magyar változatára vagyok, sajnos fordításra mostanában csak ritkán jut időm, legutóbb 2014-ben fordítottam újra Beckett Szép Napok című darabját a Katona József Színháznak.
Fontos számomra a képzőművészet, gyakran kérnek fel kiállításmegnyitókra. Ilyenkor az alkotások által inspirált novellákat írok és olvasok fel.
Pihenésképpen főzni szoktam.